Legtöbben szerintem dual boot rendszert szeretnétek, így főleg erre a témára koncentrálok, de kitérünk majd a két Linuxot tartalmazó rendszerekre is. Az OSX-szel (Mac) itt nem foglalkozom, mert az egy külön szenvedés tárgyát képezi. Ha komolyabb érdeklődés mutatkozna iránta, természetesen írok róla egy bejegyzést.
A particionálásról
A particionálás az a folyamat, amelynek során egy háttértárat (merevlemezt) feldarabolunk kisebb egységekre. Erre azért van szükség, mert ha egynél több operációs rendszert szeretnénk a gépünkre telepíteni, akkor az ütközés elkerülése végett azokat külön partición kell elhelyeznünk. Az adatainkat (dokumentumokat, filmeket, képeket, zenéket, stb) szintén érdemes egy különálló partición elhelyezni, mert az operációs rendszer újratelepítésekor le kell formázni az adott particiót, ekkor pedig minden adat törlődik onnan.
Az is fontos szempont, hogy a különböző OS-ek válogatósak a fájlrendszerek tekintetében is, márpedig egy partición egy fájlrendszer lehet egyszerre.
A particionálás folyamatát legegyszerűbb egy live Linux rendszerről végezni a Gparted nevű programmal. A programot Live Ubuntun a Ctrl-Alt-T billentyűkombinációra előugró terminálablakba írt
gksu gparted
parancs előhozza a Gpartedet, ahol az "Unallocated Space" elnevezésű darabokra való jobb-klikkeléssel hozhatunk létre a New... menüpont segítségével particiókat.
Az elkészült, particionált merevlemezt a felbootolt Linux fájlként reprezentálja a /dev mappában a következőképpen:
/dev/sdxy, ahol x az adott merevlemez betűjele (a, b, c, ...), és y a partíció száma (1, 2, 3). Tehát egy partíciót ha csatolni akarunk olvasásra, akkor a következő kóddal tehetjük meg: például
sudo mount /dev/sda2 /mnt
felcsatolja az "a" lemez 2. partícióját a /mnt mappába.
Live Ubuntu készítése Unetbootinnal pendrive-ra:
A Live rendszerek lényege az, hogy egy előre konfigurált rendszert töltünk be egy optikai lemezről vagy pendrive-ról. Itt kipróbálhatjuk az operációs rendszert, kicsit állítgathatjuk, esetleg a számítógép helyreállításra használhatjuk.
- Szükség lesz egy minimum 4 GB méretű pendrive-ra
- Szükség lesz egy Ubuntu telepítő képfájlra (ISO-ra). Itt egy link az aktuális (13.10) verzióhoz, az osztrák tükörszerverről: http://de.releases.ubuntu.com/releases/13.10/ubuntu-13.10-desktop-i386.iso
- Szükség lesz a unetbootin nevű programra, amelynek a segítségével egyszerűen tudunk Live USB-t készíteni:
- link a Windowsos telepítőhöz: http://unetbootin.sourceforge.net/unetbootin-windows-latest.exe
- Linuxokon általában bent van a repóban. Debianon, Ubuntun, Linux Minten így telepíthető:
sudo apt-get update
sudo apt-get install unetbootin
Innentől a folyamat egészen jól adja magát: unetbootinban kiválasztjuk a pendrive-ot, amire telepíteni akarunk (Linuxon ne felejtsük el csatolni, azaz mountolni előbb!), betallózzuk az ISO fájlt, majd leokézzuk és mehet is.
Miután feltette az USB kulcsra, a gép újraindításakor vagy behozzuk a BIOS-t és átállítjuk a boot sorrendet előrehozva az USB HDD nevű bejegyzést, vagy belépünk a boot menübe, ahol kiválaszthatjuk, hogy most egyszeri alkalommal egy másik médiáról bootoljon a gép. Itt is az USB HDD menüpontot kell választani.
Master Boot Record (MBR) és GUID Partition Table (GPT):
A merevlemezeken található egy ún. partíciós szektor, amely a partíciós táblát tartalmazza. Ebben vannak feljegyezve a lemezen elvégzett darabolás következtében létrejött tortaszeletek. Namármost manapság ezen a területen éppen korszakváltást élünk meg, ugyanis a lemezek nagy részén még a régi partíciós szektor-féleség, az MBR található, azonban néhányon már megjelenik az új, a GPT. Akinek régi rendszerű a merevlemeze, az legfeljebb négyfelé particionálhatja, illetve kiterjesztett partíció létrehozásával adhat hozzá többet, mint négy. A GPT-n nincs ilyen megkötés (illetve nagyon magas szám). Mivel megjósolhatatlan, hogy kinek milyen lemeze van, az MBR-es módszert írom le, abból úgysem lehet baj a GPT-s lemezen sem.
A fájlrendszerekről
NTFS: A Windows renszereken a 2000-es csodarendszer (az NT kerneles) óta ismeretes az NTFS fájlrendszer a maga gyönyörűségében. Az előnye, hogy dual bootos felállásban az adatainkat ezen elhelyezve azok elérhetővé válnak mind a Windows, mind a Linux óperenciás rendszer alól.
FAT16/FAT32 és társaik: régebbi, Microsoft által fejlesztett, DOS-os fájlrendszerek. A legújabb, a FAT32 is erősen korlátozza az írás/olvasást (4 GB-nál nagyobb fájlt nem lehet rátenni). Nem ajánlott, az egyetlen helyzet ahol kötelezve voltam a használatára a unetbootin nevű USB "telepítőlemez" készítő program volt, amely megkövetelte.
exFAT: modernizált változata az előzőknek, egész gyorsnak tűnik. Linux alatt sajnos kevéssé támogatott, de megoldható, ha valaki nagyon ragaszkodik hozzá, akkor leírom, hogyan kell :D
Ext2/Ext3/Ext4: a natív Linuxos fájlrendszerek. Ext3 és 4 már tudják a naplózást, így visszaállíthatóak róluk pl. elveszett fájlok, adatok. Viszont flash alapú tárhelyekre (pendrive, memóriakártyák, SSD) kevéssé ajánlottak, mert azokat nagyon igénybeveszi, ha gyakran írnak/olvasnak róluk. Emiatt azokra ajánlottabb az Ext4 fájlrendszer, ugyanis ott a naplózás opcionális.
Windows 7 és egy Linux rendszer dual bootolása:
FONTOS TUDNIVALÓ: Linuxok szeretnek használni egy ún. swap, azaz cserehely partíciót a memóriatartalom ideiglenes tárolására, illetve például hibernálás esetén ide írják ki a memória teljes tartalmát. Emiatt érdemes egy, a fizikai memóriánknak megfelelő méretű swap partíció létrehozása. Ha nem tervezünk hibernálni, akkor elég a fele is, illetve 8 GB fizikai memóriától igazából nem is hiszem, hogy kell valaha is, de azért jobb félni, mint beszaggatni. A fizikai memória méretét a terminálba kiadott "free" parancs beütésével deríthetjük ki.
A létrehozandó particiók:
- 40 GB Ext4 partíciót a Linuxnak. Címkézzük "linux"-nak.
- swap, a megbeszélt méret szerint. Címkézzük "swap"-nak
- 80 GB kiterjesztett partíció, ezen belül egyelőre csináljunk 1 db 80 GB-os NTFS partíciót a Windowsnak. A Windows a telepítéskor létre fog még hozni egy 100 MB-os minipartíciót magának a 80 gigás mellé.
- A maradékot csináljuk meg NTFS-nek, ide kerülnek majd az adataink. Címkézzük "adat"-nak.
Linux rendszer és egy "kipróbálós" / Backtrackes partíció
Itt könnyű dolgunk van, összesen 4 elsődleges partíciót hozunk majd létre, ugyanis két Linux használhatja és használja is előszeretettel ugyanazt a swapot. Az adatainkat természetesen itt is külön partíción tároljuk.
A létrehozandó partíciók:
- 45 GB Ext4 partíció a fő rendszernek. Címkézzük "main"-nek
- swap, a megbeszélt méret szerint. Címkézzük "swap"-nak
- 40 GB Ext4 partíció a másik rendszernek. Címkézzük aminek akarjuk :D azért érdemes 40 és 45 GB-os partíciókat létrehozni, hogy a méretük alapján meg tudjuk különböztetni őket, ha hirtelen nem tudjuk a betűkódjukat.
- A maradék Ext4 vagy NTFS a többi adatnak. NTFS, ha úgy döntünk, valamikor visszatesszük a Wint.
A particionálás után
Nekiugorhatunk a Windows telepítésnek először! Ügyeljünk rá, hogy a megfelelő particióra kerüljön. A Windows telepítését nem írom le, ha nem muszáj, van róla rengeteg leírás és videó és egyébként se szeretnélek bátorítani Titeket a Windows használatára :D
A Linux telepítését sem írom le most: egyrészt mert nyugodtan szenvedjetek vele egy kicsit (>:D), másrészt mert eléggé magától értődő, harmadrészt mert a komolyabb disztrók telepítéséről (Arch, Slackware, esetleg Gentoo) szeretnék majd külön bejegyzést írni.
Pápá
Hirtelen ezt a két konfigurációt gondoltam ki, valószínűleg legtöbbeteknek erre lesz szükségetek. Ha valamilyen egyedi elrendezést akartok csinálni, természetesen szívesen segítek benne, írjatok nyugodtan!
A legközelebbi viszontlátásig:
Üdv: Spyracs
